A beindított blognak már most hálás vagyok. Ezen a fórumon néhányan rávilágítottak, milyen vacak és trehány szöveget szántam első körben a könyvre.
Most újra nekifutottam, s bár az ízlésem olyan, amilyen, most már nyugodtabban tárom elétek.
A könnyűzene történetében alig van olyan együttes, amelynek pályafutása több évtizedet fog át, s mégis képes elkerülni a kényelmes önismétlés csapdáit. Ráadásul megújulni lehet pusztán a trendeket követve is. A Cure azonban mindig a saját útját járta. Ezen a hosszú úton végigtekintve, egyetlen biztos pont látszik: Robert Smithé.
Ő a változás motorja, a vihar szemében ülő békés, nyugodt alak. 35. évéhez közeledő karrierje során egyedi életművet hozott létre, mely egyszerre intelligens, érzékeny, kifinomult, ám soha nem szájbarágós. Pályafutása igazán változatos, időnként ellentmondásokkal teli: a tagok cserélődtek körötte, eleinte a Bansheesben is zenélt, írt kifejezetten goth és szinte már arcpirítóan popos, díjakat besöprő slágereket is („Siamese Twins” vs. „Close To Me”). A koncerteken pedig láthattuk, hogy egyértelmű félénksége ellenére is delejes erejű előadóművész. Ez a legelső, részletekbe menő életrajz Robert Smith teljes karrierjéről. Nyilatkozataiból és dalainak elemzéséből egy különleges ember képe rajzolódik ki.
