Eddig húztam ezt az ügyet, de most, hogy elővettem, teljesen feldühített: az Alexandra éppen megint Kft.-t váltott...
Nem is értem, hogy komolyabb visszhang nélkül maradhat egy ilyen könyvkiadási helyzet.
Úgy tűnik, elfogadunk mindent, ha azt mondják, bocsánat. Nagyon európai, de egy idő után teljesen idióta hozzáállás.
A Silenos könyvkiadót egy testvérpár alapította 2008-ban (én és a bátyám), sajnos manapság már csak én tudok vele foglalkozni − az elmúlt két évben. Semmi gond, a hobbi olyan, hogy az ember időt tölt vele, szereti csinálni, ad neki valamit és kap tőle valamit.
Én időt adtam, cserébe kedvenc zenekaraim biográfiája jelent meg magyarul. Ez rendben is volt, amíg azt hittem, hogy nyugodtan tudok haladni előre, újabb és újabb könyvekkel tudok kijönni. De egyre nehezebb. És most már leírom azt is, miért, még ha vissza is küldi minden mamutbolt a könyveimet, az sem érdekel, őket sem érdeklem én (kivéve egyelőre a Libri−Bookline kombót).
Tavaly (2013) a Merhávia bejelentette, hogy ennyi volt, satu, bezárt. A pénzünket ugyan ők egy éve szedik a Libritől, de adni már nekem nem tudnak, ne is számlázzak, amit számláztam, azt is fújhatom, mert a 129. vagyok a sorban − ha ebből lett volna a napi betevőm, annyira érdekelte volna Őket, mint most ez az írás.
Ez nagyjából 1,5M Ft-ot jelentett − érthetőbben: ez nekem 1,5 könyv. Mit tudtam tenni? Semmit. Akkor 1,5 könyvvel kevesebb. És felírtam az üzletvezetőt arra a listára, akivel nem szeretnék semmilyen viszonyban lenni, és ezt senkinek sem kívánom.
Aztán volt egy Libri−Bookline összeolvadás, amitől mindenki tartott, de tök simán ment (könyves viszonylatban), és szép csöndben rögtön azután jött egy levél az Alexandrától, hogy bocs, de Kft.-t váltunk, és talán majd 2015-ben az új Kft. fizetni fog.
Most nézem, hogy 3 számláról van szó (idén még nem jelentettek fogyást sem, szóval idén még csak februárban küldtünk számlát a 2013-as karácsonyi fogyásról).
Háromból kettő számla lejárt 2013. NOVEMBER 11-én!!! És még örüljek, hogy nem viszik csődbe a francba Ők is az egész kócerájt. NEM! NEM ÖRÜLÖK. Megint eltöltök 3 órát a számlák bogarászásával, olyan számlákéval, amit már lassan egy éve teljesíteni kellett volna.
EGY NYOMORULT ÉVE! Ez komolyan normális?
Ezt komolyan eltűrik a közép- és kisméretű
KIADÓK? Én kis hal vagyok, egy sneci, de iszonyat bosszant ez az egész. És simán kiküldik a leveleket a nagyok, hogy ez meg az helyzet, most ezt nyeld le.
Ha ez így marad, akkor az olvasók észre sem fogják venni, de csak kettő darab cég (több név alatt), szigorúan ellenőrzött vonatokon szállítja majd a könyveket. Nem lesz különvélemény, nem lesz íz, nem lesz semmi, csak ponyva
kötve fűzve. Meg tankönyv: tank és könyv.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Karácsonyra még akkor is kinyomunk egy Rage Against the Machine könyvet, ha beleszakadok is.
Silenos
