Ramón Chao: A JÉG ÉS A TŰZ VONATA,
avagy a Mano Negra Kolumbiában
részlet
december 16. csütörtök
Reggel Carlos Rojas és a French Dorada utcáin sétálnak.
– A Jégvonatról vagytok? – kérdezi két fiatal lány, anélkül, hogy észrevennék, felesleges a kérdés, elég csak rájuk nézni.
– Mikor fogtok játszani?
– Holnap este hatkor. És ti kik vagytok?
– Kurvák.
– Tessék?
– Jól hallottátok, kurvák vagyunk. Ez a ház pedig egy bordély. Este gyertek el zenélni.
Korán reggel a Magdalénán hajózunk, hogy riportot készítsünk a Caracol számára. Guillermo és az átkozott szatellitje: „Élőben a Magdalénáról… az európai folyók is ennyire szennyezettek, mint ez?”
A krónikásnak improvizálnia kell, hogy kapcsolatot találjon a Magdalena és a Szajna, a Temze és Madrid kiszáradó Manzanarese között. A fenséges Magdalena telis-tele van Bogotából származó ócska ruhákkal és műanyaggal. Mi történt a tengeri tehenekkel, a konkvisztádorok szerelmes szirénjeivel?
Este tíz. Elméletileg csak néhányan élvezhetjük azt a kiváltságos helyzetet, hogy hivatalosak vagyunk a kurvák házába, de mikor elindulunk, még vagy negyvenen csatlakoznak hozzánk, köztük tíz-tizenkét nő – mintha hűtőszekrényt vinnénk az Északi-sarkra.
Elöl a French, hangszereikkel, aztán Carlos, mint manager és természetesen én, krónikásként. Összesen ötven ember menetel a vasúti síneken a bordélyház felé.
– Ott vannak! – kiáltja Gambit.
De ők nem a mieink. Egy földúton megyünk tovább, és már a harmadik ajtón dugjuk be az orrunkat, mire végre örömujjongás hallatszik. A nők kijönnek az utcára. Tucatnyian. Egyikük egy operából való kis tütüt visel, egy másik flitteres ruhába burkolózik, a harmadik pedig mintaszerűen kurvás prêt-à-porter kollekcióban jelenik meg.
A nők székeket hoznak az utcára. Leülünk, és arra várunk, hogy a French elkezdje, de vendéglátóink vallenatót követelnek tőlük. Szegény French! Ám ők még az ilyen rázós szituációkban is fel szokták találni magukat. Fáradhatatlanul nyomják, fél órán át még lélegzetvételnyi szünetet se hagynak a lányoknak. Végül, miután teljesítették feladatukat, elteszik hangszereiket és elfogadnak egy sört…
Éjfél. Az expedíció nagy része hazamegy. Csak a legpénzesebbek és legelszántabbak maradnak. Az egyik lány meg van rémülve, de miután felismeri pater familiasként betöltött szerepemet, megkérdezi, hogy miként szeretkeznek a barbár franciák. A történet folytatása ismeretlen, mivel a krónikás hiányosan teljesítette szakmai kötelességét.
Vásárold meg a könyvet: 1600 Ft + postaköltség: www.silenos.hu
Fordító: Fokasz Mária
A fotó forrása: blogg de clase
